Látássérültként írni

Apró részletekből felépíteni a világot

Nem látom teljes egészében a világot. Apró részletekből, foltokból, árnyékokból és emlékekből rakom össze. Talán ezért is lettem krimiíró.

Húszéves voltam, amikor diagnosztizálták nálam a zöldhályogot. Mire műtétre sor került, a látóterem nagy részét már elveszítettem látóidegsorvadás miatt. A helyzet néhány éve tovább súlyosbodott, amikor egy szürkehályog-műtét során műlencsét kaptam. Ma úgynevezett maradványlátással élek: nincs térlátásom, a világot két dimenzióban látom, és az agyam vizuális foszlányokból, foltokból próbálja megalkotni a valóságot.

Ha kilépek a lakásból, az agyam számára elindul egy kimerítő puzzle-játék. Mivel hiányzik a perifériás látásom és a mélységérzékelésem, minden egyes lépés komoly koncentrációt igényel. Ennek ellenére nem gubózom be, a barátaim és ismerőseim társaságában a mai napig szívesen kirándulok és fedezek fel új helyeket.

A mindennapjaim kulcsa a kőkemény logika és a memória. Mindent megjegyzek a környezetemben, hogy magabiztosan tudjak közlekedni és tájékozódni.

Sokan kérdezik, hogyan lehet így sokszázezer karakteres kéziratokat írni és menedzselni. A válasz egyszerű: alkalmazkodással.

Vakon gépelek, a kezem pontosan tudja, hol vannak a billentyűk.

Gyakran használok felolvasóprogramokat.

A telefonon sokszor diktálok.

Az egyik szememmel képes vagyok fókuszálni, ezért a monitort és a telefont is jól tudom használni.

Nem sajnálatért írom ezt le, hanem azért, mert ennek a speciális látásmódnak van egy szuperképességgel felérő pozitívuma is.

Az, hogy évtizedek óta kényszerülök apró részletekből összerakni a teljes képet, átformálta az agyam működését. Erős vizuális memóriát fejlesztettem ki. Ahol egy átlagos látó ember csak végignéz az utcán és befogadja az összképet, ott én különálló, éles ingereket rögzítek: egy furcsa árnyékot, egy szokatlan mozdulatot, egy textúrát, egy hangot, egy illatot.

Amikor írok, ennek a „hátránynak” veszem a legnagyobb hasznát. Nem kell jegyzetfüzetekben visszalapoznom, hogy ki, mikor, mit viselt vagy hova rejtette a bizonyítékot. Minden ott van a fejemben.

Mivel a valóságot részletekből építem fel, a regényeim karakterei és helyszínei is ebből a belső megfigyelésből születnek. A Mi hárman atmoszférája a belső mozinak és a részletek iránti megszállottságomnak köszönhető. A sötét humor is innen fakad. A lélek védekezése a traumákkal szemben.

A látássérültség nem korlátozza az írói világomat, sokat merítek a vizuális képzelőerőből. Talán éppen ezért vonzanak a hiedelmek, a rejtett világok és azok a történetek, amelyekben a látható valóság mögött mindig ott húzódik valami más is. Az emberi elme, a múlt és a sötétség ugyanis sokszor ugyanúgy működik, azaz csak részleteket látunk belőle.