Izlandon egészen 2015-ig érvényben volt az a több mint négyszáz éves rendelet, amely a Nyugati-fjordok térségében a baszkok azonnali kivégzésére szólította fel a lakosságot. A rendelkezés apropója egy 1615-ös hajótörés volt, amikor egy baszk bálnavadász csapat arra kényszerült, hogy fosztogatással vészelje át a kemény izlandi telet.
A partra jutott nyolcvan tengerész súlyos élelmiszerhiánnyal küzdött. A feszültség akkor robbant ki, amikor Thingeyri településén szárított halat vittek el egy házból. Az izlandiak nem sokat teketóriáztak, brutális bosszút álltak: október 5-én éjjel tizennégy baszkot mészároltak le álmukban. A holttesteket ezek után egyszerűen a tengerbe hajították, amit a kor neves költője és önjelölt varázslója, Jón lærði Guðmundsson is súlyosan elítélt, mondván, hogy úgy bántak szerencsétlenekkel, mint a pogányokkal.
A véráztatta dráma pontosan azon a vidéken történt, ahol a regényem játszódik, Hólmavík térségében.
Három nappal az éjszakai mészárlás után a helyi járásbíró, Ari Magnússon rátett még egy lapáttal. Hivatalosan is törvényen kívülinek nyilvánított minden baszkot, és kiadta a parancsot, hogy ha bárki baszk embert lát a régióban, kötelessége azonnal megölni. Bár a következő évszázadokban ezt a barbár törvényt szerencsére már nem alkalmazták a gyakorlatban, a papírforma szerint egészen a 21. századig érvényben maradt a Westfjords elszigetelt világában.
Végül 400 évvel később, 2015-ben a régió vezetői ünnepélyesen hatályon kívül helyezték a rendeletet. Az Izlandi Varázslás és Boszorkányság Múzeuma Hólmavíkban egy rendhagyó megbékélési ünnepséget rendezett ennek alkalmából. A nap legmeghatóbb és egyben leghátborzongatóbb pillanata az volt, amikor az egyik meggyilkolt baszk tengerész ma élő közvetlen leszármazottja, Xabier Irujo kezet fogott az egyik izlandi elkövető leszármazottjával, Magnús Rafnssonnal.
Holnap megismerheted azt a férfit, akitől még az ördög is tartott, és aki verseivel képes volt elnémítani a tengert.
Fotó: Négy évszázaddal később Magnús Rafnsson (balra) és Xabier Irujo (jobbra) kézfogással szimbolizálta Izland és Baszkföld megbékélését. (Forrás: Etxepare Intézet)
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új izlandi történeteket, kulisszatitkokat és friss posztokat.
Előző rész: Látogatás az ezeréves viking parlamentben | Következő rész: Biszbaszok aranyáron
