Tejszínhabos palacsinta, skandináv folklór és egy ötven tonnás elf-templom áthelyezése, avagy hogyan ültem be az iskolapadba a világ legfurcsább professzorához Reykjavíkban.
Egyetemi éveim alatt kulturális antropológia szakos hallgatóként azt kutattam, hogyan élnek tovább a régi rítusok és hiedelmek a modern mindennapokban, igaz, akkoriban Besenyszögön végeztem a terepmunkát, nem Izlandon, ami azért némileg más díszlet, mint az északi fjordok világa.
A Mi hárman című regényem főhőse, dr. Rakel Kovac szintén antropológus, méghozzá a rejtett nép, vagyis a huldufólk elszánt kutatója. Így aztán egyetlen pillanatig sem volt számomra kérdés, hogy amikor Reykjavíkban jártam, a második utam a helyi szóbeli hagyományőrzés fellegvárába vezessen. Beiratkoztam egy antropológiai gyorstalpalóra, jóval azelőtt, hogy Rakel megszületett volna a gondolataimban, hogy megkezdje a saját, sokkal sötétebb és szövevényesebb nyomozását.
Ezt a bizonyos Elf iskolát egy Magnús Skarphéðinsson nevű fazon működteti Reykjavíkban. A professzor külseje – a bozontos ősz szakállával és a kopott bőrdzsekijével – tökéletesen illik a témához, de a látszat csal, mivel nem egy önjelölt sámánról vagy látnokról van szó, hanem egy valódi diplomás szakemberről.
A szigetország leghíresebb elf-kutatója ugyanis ízig-vérig történész. 1985 és 1989 között az Izlandi Egyetemen (University of Iceland) szerzett diplomát történelemből, majd a tudásszomját oltva ugyanitt néprajzot, folklórt és antropológiát is hallgatott.
A sors különös fintora, hogy Magnús bár több mint negyven éve gyűjti a rejtett népek történeteit, saját bevallása szerint még egyetlen nyomorult elfet sem látott, így maradt a tények, a folklór és a szemtanúk beszámolóinak rendszerezésénél.
A tanterv meglepően részletes és magával ragadó volt. Az intenzív kurzus során módszeresen átvettük az izlandi tündér- és manóvilág tipológiáját. Megtanultuk például elkülöníteni a rejtett nép tagjait – akik pontosan ugyanolyan méretűek, mint mi, emberek, csak épp egy párhuzamos dimenzióban élnek és többnyire láthatatlanok – a klasszikus manóktól, akik alig nyolccentis humanoid lények.
A tananyag része volt a tizenhárom különböző manófajta mellett a gnómok, törpék, trollok, tündérek, valamint a hegyi és vízi szellemek precíz rendszerezése is. Az oktatás gerincét az a több száz szemtanú-vallomás adja, amelyet az iskola az elmúlt évtizedekben gyűjtött össze olyan helyiektől, akik látták őket, beszélgettek velük, vagy akiket a rejtett nép konkrétan meghívott az otthonába.
Magnús tudományos és kutatási eredményei mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni, akkor sem, ha a téma sokakat megmosolyogtat.
Az elmúlt évtizedekben személyesen interjúvolt meg több mint 900 izlandit és körülbelül 500 külföldit, akik sziklaszilárdan állították, hogy kapcsolatba léptek a rejtett nép tagjaival (egyesek szexuális kapcsolatba is). Ennek a hatalmas adatbázisnak köszönhetően pontosan rendszerezte a szigetország misztikus lakóit: kutatásai szerint Izlandon egészen pontosan tizenhárom elf-faj, két törpefaj és három rejtett népcsoport található.
Az előadás felénél a professzor férje gőzölgő kávé és tea mellett házi készítésű palacsintával vendégelte meg a diákokat. Igen, jól olvastad, de Izlandon nincs ebben semmi meglepő, engem amúgy is hidegen hagy az emberek társas kapcsolatainak hőmérséklete. A szeminárium fantasztikus volt, vendégszeretetből is egy hatalmas ötös jár, a tanfolyam végén pedig minden résztvevő egy hivatalos, névre szóló oklevelet kapott.
Ebből a sűrű, misztikus és mégis nagyon valóságos kulturális szövetből kelt életre tíz évvel később dr. Rakel Kovac története. Alig várom, hogy hamarosan ti is beléphessetek a világába.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új posztokat.
#HeniZana #ElfSchool #Huldufolk #Izland #Reykjavík #IzlandiFolklór #MiHárman #Skandinávia
Előző rész: Manószakértő lettem | Következő rész: Az izlandi váltott gyermek
