Az Arany Körút első állomása a Þingvellir Nemzeti Park volt, ami nemes egyszerűséggel Izland lelke. A Þingvellir szó nagyjából annyit tesz, hogy „a gyűlés mezeje”. A furcsa þ betűt angolosan „th”-nak ejtik, ezért a név valahogy úgy hangzik, hogy „Thingvetlir”. Első hallásra inkább tűnik egy ősi, pogány varázsigének, mint tisztességes földrajzi névnek. És ha jobban megnézed a helyet, ez bizonyos értelemben nem is áll messze a valóságtól.
Itt ugyanis tetten érheted a bolygó belső vívódását. Ez az a pont, ahol az észak-amerikai és az eurázsiai kőzetlemez évente körülbelül két centiméterrel távolodik egymástól. A Föld nem finomkodik. A feszültség miatt a táj szó szerint kettéhasadt, brutális repedések, mély kanyonok és koromfekete vulkáni sziklahasadékok szabdalják a vidéket.
És mit tettek a vikingek, amikor meglátták ezt a kőkatlant? Hát persze, hogy ide pakolták a parlamentjüket.
Itt alapították meg 930 körül az Alþingit, a világ legrégebbi, máig működő parlamentjét. Kevés olyan hely létezik a világon, ahol a véres történelem és a pusztító természet ilyen tökéletes szimbiózisban kapaszkodna egymásba. Gondolj bele: Európa nagy részén akkoriban sárban dagonyázó, egymás belét kiontó feudális káosz uralkodott, miközben Izlandon, a világ fagyos felvégén ezek a nehézfejű harcosok már leültek, hogy törvényeket hozzanak.
Az Alþingi óizlandi nyelven azt jelenti, hogy „mindenki gyűlése”. A „thing” kifejezés egyébként szinte az összes skandináv nyelvben fennmaradt. A viking korban azonban nem egy unalmas, aktatologató parlamentet jelentett, hanem népgyűlést, ahol törvényeket hirdettek ki, pereket tárgyaltak, szövetségeket kötöttek és politikai döntéseket hoztak.
Az Alþingi évente egyszer ülésezett, általában nyáron, amikor az északi utakat már nem borította jég, és a soha véget nem érő nappalok lehetővé tették a közlekedést. A klánfők, törzsfők és a földbirtokosok – az úgynevezett goðik – Izland minden eldugott szegletéből ide vándoroltak. Lovon, hajóval vagy egyszerűen gyalog zarándokoltak a parlamentbe.
Néha hetekig tartott az útjuk a kietlen pusztaságokon keresztül. Az emberek sátrakat vertek a hasadék melletti síkságon, aztán ment a biznisz: kereskedtek, kiházasították a gyerekeiket, szövetségeket kovácsoltak, vérbosszút esküdtek, vagy szimplán csak kibeszélték a szomszéd klán viselt dolgait. Tiszta fesztiválhangulat, csak épp fejszékkel.
A törvényeket eleinte nem könyvekből olvasták fel. Az izlandi jog évszázadokon át kizárólag szájhagyomány útján öröklődött. Volt is erre egy tisztségviselőjük, a törvénymondó. Ez a fickó fejből ismerte az összes törvényt, és a teljes joganyagot hiba nélkül kellett elszavalnia a gyűlés előtt.
A törvénymondó a Lögbergnek nevezett sziklán állt. Ez volt a híres Törvényszikla. Innen hirdették ki a döntéseket és az új szabályokat. A természetes akusztikának köszönhetően az alant összegyűlt tömeg is jól hallhatta a beszédet. Fent álltak a vezetők és a törzsfők, lent pedig a közemberek, kereskedők és utazók.
És ami igazán lenyűgöző, hogy kiválóan működött.
Az izlandi társadalom ugyanis meglepően szervezett és jogkövető volt ahhoz képest, hogy alapvetően lobbanékony, harcias viking családokból állt. Az egyik legismertebb korai döntésük például 1000 körül született meg, amikor az Alþingi hivatalosan is felvette a kereszténységet államvallásként.
Persze a jogrendszerüknek megvoltak a maga kíméletlen árnyoldalai is. Sokáig teljesen legális volt a törvényen kívüliség és a száműzetés, ami különösen kegyetlen büntetésnek számított. Ha Izland kietlen, fagyos lávamezőinek közepén tettek ki valakit egy szál gatyában, az gyakorlatilag egy lassan kivitelezett halálos ítélettel ért fel. Nem kellett oda hóhér, elintézte azt a természet.
És igen, az izlandi jogrendszerre jellemző, hogy időnként elfelejt törölni bizonyos régi szabályokat. Az északiak bürokráciája tele van ilyen évszázados csökevényekkel.
Holnap mesélek egy baszkokkal kapcsolatos törvényről, amely papíron egészen 2015-ig lehetővé tette, hogy büntetlenül vadásszanak spanyol bálnavadászokra a Westfjords vidékén.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új izlandi történeteket, kulisszatitkokat és friss posztokat.
Előző rész: Izland ezerféle módon képes kinyírni az embert | Következő rész: A baszkok kivégzésére irányuló törvény
