Izlandon létezik egy puha, zöld szőnyeg, ami alatt konkrétan a halál leselkedik rád. Ezt én is csak akkor tudtam meg, amikor útnak indultunk az ezeréves viking parlament felé.
Ezúttal az izlandi partnerszervezetünk vezetője is velünk tartott, aki mellesleg idegenvezető. A megszokott turistaútvonalak helyett egy vadregényes kerülőúton vitt minket, ami közvetlenül a vulkáni kráterek és lávamezők között kanyargott. A busz néhol tüdőbajos hernyóként vánszorgott felfelé a meredek kaptatókon (15 százalékos emelkedők is voltak), máskor meg olyan hirtelen bukott át a dombhátakon, hogy a gyomrunk a torkunkban kötött ki.
Mai fejjel visszagondolva kisebb csodának tartom, hogy senki nem hányta le a plüssülést. Bár néhány nappal később, amikor a saját zseniális ötletemtől vezérelve tettünk egy „apró” kitérőt a Hólmavíki Boszorkánymúzeum felé a nyugat-fjordok szerpentinjein, az már több acélos magyar gyomrot is megtört. Marek, a lengyel sofőrünk buddhistákat megszégyenítő nyugalommal vette be a hajtűkanyarokat a szakadék peremén. Eközben hátul a magyar küldöttség csendben újragondolta az életét, és sűrű imák közepette bánta meg az összes bűnét – köztük én is, tehetetlenül préselődve az ülésbe a magam 180 centijével.
Szóval elhagytuk Reykjavíkot, és suhanunk a végtelen lávamezők között. A fekete bazaltsziklák látványa egyébként egy apokaliptikus tűzvész utáni állapotra emlékeztet, aztán meglátod a mohaszőnyeget. Olyan vastag, puha és valószínűtlenül zöld, hogy legszívesebben fejest ugranál bele, mint otthon a frissen vágott lucernába. Mondjuk én abba se szoktam.
Na, ha Izlandon jársz, eszedbe se jusson megtenni ezt a marhaságot!
Egyrészt azért ne, mert ez a mohafajta nagyon lassan nő. Ha rálépsz, az unokád is látni fogja a lábnyomodat, mivel évtizedek kellenek neki a gyógyuláshoz.
Másrészt a moha Izland legnagyobb átverése, mivel mély és borotvaéles bazalthasadékokat takar. Egyetlen rossz mozdulat, és máris derékig csücsülsz a vulkáni kőzetek között, szilánkosra törött bokával és csíkokra hasogatott lábszárral. És ez még csak a jobbik eset.
Ezeket a sunyi szakadékokat esélyed sincs észrevenni, mert a moharéteg tökéletesen elrejti őket. A természet Izlandon nem viccel, ezerféle módon képes kinyírni.
Nem hiszed? Hát, a helyiek nagyon is komolyan veszik.
2022 februárjában egy külföldi turistacsoport sétált a Þingvellir Nemzeti Parkban, amikor egy kisfiú letért az ösvényről. A hó egy mély sziklahasadékot rejtett, a felszíne pedig beszakadt alatta, így a mélybe zuhant. Egy közelben dolgozó kotrógépkezelő – aki a helyi mentőcsapat önkéntese is volt – azonnal a segítségére sietett, majd a kiérkező mentők kötelekkel emelték ki őket a hasadékból. A kisfiú a csodával határos módon szinte sértetlenül megúszta a balesetet. Az esetről az izlandi közmédia, a RÚV és az Iceland Monitor is beszámolt.
A lávamezőket elnézve egyáltalán nem volt nehéz elhinni, hogy az izlandiak szerint ezek között a sziklák között trollok élnek, meg a huldufólk, azaz a rejtett nép tagjai. A busz közben egyre mélyebbre vitt bennünket Izland gyomrába, az ezeréves viking parlament felé. Ide érkeztünk elsőként. A következő bejegyzésben erről árulok el érdekességeket.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új izlandi történeteket, kulisszatitkokat és friss posztokat.
Előző rész: Oddsson Hostel | Következő rész: Látogatás az ezeréves viking parlamentben
