Negyven levelet küldtem Izlandra. Egyetlen ember válaszolt. Tíz évvel később ebből született meg a regényem.
Akkoriban már írogattam. Novelláim ugyan szép eredményeket értek el – „Egyensúlytalanság” című történetem 2024-ben elnyerte a Rácz Zsuzsa nevével fémjelzett Terézanyu pályázat Főnixmadár-díját, „Az a nyavalyás várkút” című írásom pedig tavaly első díjat kapott egy irodalmi pályázaton –, de a regény gondolata akkoriban még meg sem fordult a fejemben.
Tegnap ott hagytuk abba, hogy az izlandi válaszlevél a postaládámban pihent. Én pedig gyanútlanul rákattintottam, nem sejtve, hogy ezzel nemcsak egy projektet indítok útjára, de megnyitom az utat a MI HÁRMAN sötét humorral átitatott világa felé.
Az e-mail az Izlandi Magyar Kulturális Társaságtól érkezett, akik nyitottak voltak az együttműködésre.
És attól a pillanattól kezdve minden felgyorsult.
A pályázatunk nyert, én meg hirtelen egy logisztikai rémálom kellős közepén találtam magam a produkció menedzsereként.
Fél évünk sem maradt, hogy megszervezzünk mindent, így pontosan negyvenhat ember – diákok, néptáncosok, kórustagok – sorsa nyomta a vállamat. Alig aludtam, közbeszerzések között szlalomoztam, szállást és kosztot vadásztam egy olyan szigeten, ahol fél évvel előre foglalni két személyre is késő, nemhogy két busznyi emberre.
Próbáltam kitalálni, hogyan fogjuk negyvenhatan túlélni a méregdrága skandináv árakat és a vízszintes szelet anélkül, hogy a Bónus (izlandi kamu Aldi) parkolójában kellene sátrat vernünk.
Szerencsére Molnár Melinda, a zseniális muzeológus, néprajzkutató és zenetanár művészeti vezetőként kézben tartotta a szakmai gyeplőt, így a produkció végül összeállt. A fellépésünk helyszíne pedig nem más volt, mint a Harpa koncert- és rendezvényközpont, amely közvetlenül a kikötő mellett áll.
Megnyitása óta számos művészt és nemzetközileg elismert produkciót látott vendégül. Olyan sztárok adtak itt koncertet, mint a világhírű Cyndi Lauper, vagy a helyi tehetségek közül Björk és Sigur Rós.
Meg persze mi 😊
Szóval ott álltam Reykjavík kellős közepén, beszippantottam a sós levegőt, és akkor még nem sejtettem, hogy Izland megszállott szerelem lesz. Beköltözött a gondolataimba, és elkezdett átírni mindent. A lávamezőket, a fjordokat és az ősi sagákat történetekké gyúrta a fejemben.
Dr. Rakel Kovac is kulturális antropológusként érkezik a szigetre, de ő nem egy sikeres pályázatot, hanem egy ezeréves rejtélyt próbál túlélni a kőgöröngyök között.
De vajon mi történik egy alföldi emberrel, amikor először szembesül azzal, hogy a horizont nem a Tisza-gátnál ér véget, hanem egy füstölgő vulkán tövében?
#HeniZana #MiHárman #Izland #IzlandiKrimi #Thriller #ÍróiÉlet #Reykjavík #Skandinávia #Harpa – a hastageket a seozás miatt küldtem javaslatként, de te jobban értesz hozzá.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új izlandi történeteket, kulisszatitkokat és friss posztokat.
Előző rész: Nem minden utazás ér véget a hazatéréssel | Következő rész: Az izlandi nyelv finomságai
