Ki gondolta volna, hogy Izland egyik kétszáz éve lezárt aktáját a modern kor jogászai nyitják újra, hogy kiderítsék, valóban hidegvérű gyilkos volt-e a szigetország leghírhedtebb asszonya?
A rejtélyes ügyet 2017 szeptemberében tárgyalták újra egy szimbolikus bírósági eljárás keretében (a gyilkosságról tegnap írtam). A nem mindennapi jogi időutazást az északnyugati Hvammstangi falu közösségi centrumában rendezték meg, nem messze a hajdani gyilkosság helyszínétől.
Az esemény akkora port kavart, hogy a jegyek már hónapokkal korábban elkeltek. Mindenki látni akarta, mire jut a háromtagú bírói testület, melynek élén az a Davíð Þór Björgvinsson állt, aki korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája volt.
A szakértők az Izlandi Nemzeti Levéltárban őrzött eredeti bírósági dokumentumok alapján rekonstruálták Agnes Magnúsdóttir ügyét. A bíróság rámutatott a korabeli eljárás legnagyobb hibájára, miszerint 1828-ban senki sem foglalkozott a gyilkosságok indítékával. Agnest és Friðriket lefejezték, Sigríður pedig dán börtönbe került.
De mi történt valójában azon az 1828. március 14-i éjszakán?
A modern tárgyaláson részletesen elemezték Natan Ketilsson személyiségét és a tanyán uralkodó állapotokat. Felmerült, hogy a ház ura hatalmi helyzetével visszaélve erős érzelmi és anyagi függésben tarthatta a környezetében élő nőket.
A 32 éves Agnest korábban szerelmi ígéretekkel láncolta magához, majd amikor megunta, egyszerűen eldobta és megalázta, miközben a szeme láttára kezdett ki a mindössze 16 éves Sigríðurral a tanyán. A cselédek folyamatos lelki és fizikai terrorban éltek, és Izlandon egy nincstelen cselédlánynak ekkoriban semmilyen jogi lehetősége nem volt elhagyni a gazdáját. Sarokba voltak szorítva.
Az újratárgyalás megerősítette, hogy a gyilkosság ötletét az akkor 17 éves Friðrik eszelte ki, akit Natan szintén megalázott és meglopott. Friðrik bosszút akart, és rávette a megtört, féltékeny és bántalmazott Ágnest, valamint a fiatal Sigríðurt, hogy segítsenek neki.
Azon a végzetes éjszakán a két férfi, Natan és a vendége, Pétur részegen aludtak az Illugastaðir tanyaházban. Friðrik lépett először a szobába kezében egy kalapáccsal, és mindkét férfit fejbe verte. A csapások olyan erejűek voltak, hogy az áldozatok valószínűleg azonnal eszméletüket vesztették.
Miután Friðrik leütötte a férfiakat, Agnes – akár sokkos állapotban, akár bosszúvágyból, akár azért, hogy biztosra menjenek és megváltsák a szabadságukat – felkapott egy kést, és a földön fekvő férfiakat többször mellkason szúrta.
Miután a két férfi meghalt, a három fiatal között kitört a pánik. Rájöttek, hogy mit tettek, és hogy Izlandon ezért kötél vagy fejsze jár.
Ekkor találták ki a gyújtogatást, amire a bizonyítékok megsemmisítése miatt volt szükség. Tőzeget hordtak össze, majd felgyújtották a tanyát, remélve, hogy a hatóságok egyszerű balesetnek könyvelik el az esetet. Ezután futottak át a szomszédba segítségért.
A modern bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Pétur meggyilkolása nem volt tervben. A háznál vendégeskedő férfi rossz helyen volt rossz időben.
A 2017-es újratárgyalás bírái kimondták, hogy ha Agnest és Friðriket ma állítanák bíróság elé, szó sem lehetne halálbüntetésről vagy életfogytiglanról. Bár a gyilkosság ténye vitathatatlan, Agnes esetében a bíróság elismerte a hosszútávú fizikai és mentális bántalmazást (Natan részéről), ami miatt 14 év börtönt kapott volna fejsze helyett.
Friðrik esetében a kiskorúsága miatt 7 év börtön lett volna a reális ítélet (szintén halálbüntetés helyett).
Sigríður Guðmundsdóttir esetében 5 év börtönbüntetés járna életfogytiglan helyett. Ő egyébként 28 év raboskodás után kegyelemmel szabadult a koppenhágai női fegyházból, és visszatérhetett Izlandra.
Bár a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni, Agnes és Friðrik végül mégis megkapták azt a végtisztességet, amit a korabeli törvények megtagadtak tőlük. 104 évvel a kivégzésük után ugyanis egy vérbeli izlandi szellemtörténet vette kezdetét.
1932-ben Agnes szelleme állítólag megszállt egy reykjavíki látnok asszonyt. A kísértet tűpontosan lediktálta a nőnek, hogy a Þrístapar-dombok melyik részén ásták el titokban a fejüket és a csontjaikat, mert több mint egy évszázad után végre keresztény temetést és békét akart maguknak.
A látnok útmutatása alapján a helyi gazdák ásni kezdtek, és megdöbbenésükre pontosan a megjelölt helyen rátaláltak a koponyákra, amelyekben még mindig benne voltak a korhadt fakarók darabjai.
A maradványokat exhumálták, és 1934-ben szentelt földben, az észak-izlandi Tjörn templomkertjében helyezték örök nyugalomra. A közös síron a két név egymás alatt szerepel, jelezve, hogy a halálban és az utókor emlékezetében örökre összekapcsolódtak.
Ezek után talán érthető, miért zsongott a fejem a sötét, izlandi történettől, miközben gőzerővel készültünk a turnénk legnagyobb dobására. Holnap elmesélem, hogy miközben a csapat többi tagja egy helyi templomban koncertezett, én – stílusosan a szigethez – beiratkoztam egy hamisítatlan kulturális antropológiai gyorstalpalóra az izlandi manóiskolába.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új posztokat.
#HeniZana #AgnesMagnusdottir #Izland #IzlandiKrimi #IzlandiTortenelem #TrueCrime #MiHarman #Skandinavia
Előző rész: Agnes Magnúsdóttir | Következő rész: Manószakértő lettem
