Bemutatom a világ leghaszontalanabb szakmáját. Manószakértő oklevelemet 2016-ban szereztem Reykjavíkban. Egészen pontosan a „huldufólk”, vagyis a rejtett nép kutatója vagyok. Soha a büdös életben nem vettem hasznát és nem kerestem vele egy fillért sem, pedig van ám rá igény, csak Magyarországon ritkán jelenik meg manókkal kapcsolatos álláshirdetés.
Halkan jegyzem meg, hogy a regényem főhőse, dr. Rakel Kovac is a skandináv hiedelmek kutatója. Micsoda véletlen… Az izlandi „huldufólk” a sziget titkos lakóinak összefoglaló neve. Maga a nép rendkívül változatos. A helyi folklórban gyökerező, természetfeletti lényekről van szó, akik rejtve élnek az emberek szeme elől.
Az itteni elfek pedig nem éppen játékos, sapkás kerti manók. Az izlandi történetekben gyakran az emberekhez hasonló, büszke lényekként jelennek meg, akiknek saját társadalmuk és szabályaik vannak. Ha az ember tisztelettel közeledik hozzájuk, barátságosak, sőt segítőkészek lehetnek. De jaj annak a halandónak, aki megsérti a felségterületüket, vagy óvatlanul megbolygatja a lakhelyüket!
Persze a sziget titkos lakóinak tablója ennél jóval népesebb. Ott vannak például a trollok, a tündérek és az egyéb, nehezen adóztatható teremtmények is. Ám ha az ember igazán meg akarja érteni Izland szívverését, a landvættirekiről sem szabad megfeledkezni. Ők a földszellemek, a sziget ősi védelmezői, akik dombokhoz, sziklákhoz, vízesésekhez kötődve azon fáradoznak, hogy a természet kényes egyensúlya fennmaradjon.
Maga az izlandi címer is előttük tiszteleg. A négy védőszellem – a bika, a madár, a sárkány és az óriás – mind landvættir, akik évezredek óta állják a sarat a betolakodókkal szemben.
A dísir más kategória. Ezek az óészaki hagyományban női természetfeletti lények, akik kapcsolódhatnak családokhoz, sorshoz, védelemhez és halott női ősökhöz is. (Ezt a mondatot érdemes megjegyezni, mert később fontos lehet.)
És most jön az igazán érdekes rész.
Izlandon meglepően sokan hisznek a rejtett népben, nagyjából a lakosság 62%-a, és ez bizony nem az izlandi égetett szesznek, a „brennivínnek” köszönhető. A rejtett nép legendája mélyen gyökerezik a kelta és skandináv hagyományokban.
A huldufólk egy dolgot nagyon komolyan vesz, mégpedig hogy rejtve maradjon a halandók előtt. Utálják, ha megzavarják őket, mondjuk azzal, hogy házat építenek a kedvenc sziklájukra. Ekkor kezdődnek a furcsaságok: a gépek rejtélyes módon lerobbannak, az eszközök eltűnnek, a munkásokat pedig furcsa álmok kezdik gyötörni, amelyben gyakran találkoznak tündékkel, akik diszkréten közlik velük, hogy el lehet takarodni a környékről.
Na, ezért kellenek a manószakértők… Mondjuk én.
Izlandon valóban előfordult már, hogy egy útépítés során figyelembe vették a sziklákhoz kapcsolódó folklórhagyományt. A legismertebb történetek egyike az Álftanes-félszigeten fekvő Ófeigskirkja, vagyis „Ófeigur temploma” nevű sziklához kapcsolódik.
2013-ban komoly vita robbant ki az Álftanes és Garðabær közötti út építése miatt. Az ügyből bírósági eljárás lett, és a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy meg kell védeni a környék érintetlen lávamezőjét és – figyelem, most jön a lényeg – a helyi elfek élőhelyét. A Lávabarátok nevű szervezet azt állította, hogy a szikla, amely körülbelül 3,5 méter hosszú, fontos kulturális helyszín, mivel a huldufólk kiemelt spirituális központja.
A patthelyzetet végül egy helyi manószakértő, Ragnhildur Jonsdóttir oldotta meg, akinek közvetítésével megszületett a nagy „elf-ember paktum”, melynek lényege az volt, hogy megépülhet az autópálya, de a templomnak új helyet kell találni. „A szikla áthelyezésre kerül egy hasonló sziklaformáció mellé, így az egységes egészet alkot majd a környezetével” – állt az Izlandi Útügyi Bizottság sajtóközleményében.
A szikla költöztetése speciális darukat és csapatot igényelt, mivel két részben lehetett csak áthelyezni, amelynek súlyosabb fele több mint 50 tonnát nyomott. Az elfek állítólag elégedettek voltak új lakhelyükkel.
Holnap lerántom a leplet annak a professzornak a kilétéről, aki több mint 900 izlandi szemtanú beszámolóját rendszerezte egy olyan tudományos adatbázisba, ami még a legmakacsabb szkeptikusokat is elgondolkodtatja.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess a Facebook-oldalamon, ahol naponta teszek közzé új posztokat.
#HeniZana #Manószakértő #Huldufolk #Izland #IzlandiFolklór #MiHárman #Skandinávia
Előző rész: Az Agnes Magnúsdóttir-per újratárgyalása | Következő rész: Az izlandi Elf School
